Mazochista Tangó
Vági Zsuzsa (úgy is, mint Kamilla-Karamella bohóc) irányította a figyelmemet a régen hallott Tom Lehrer örökbecsűre, a Masochism Tango-ra. Megosztotta velem a dal általa elképzelt (valamelyest szelídített) fordításával kapcsolatos gondjait. Őszíntén remélem, hogy az ígéretesen induló próbálkozásból sikeres produkció lesz. Engem mindenesetre arra tüzelt fel, hogy elkészítsem a tangó MedveCukor változatát. Ez lett belőle:
Vági Zsuzsa (úgy is, mint Kamilla-Karamella bohóc) irányította a figyelmemet a régen hallott Tom Lehrer örökbecsűre, a Masochism Tango-ra. Megosztotta velem a dal általa elképzelt (valamelyest szelídített) fordításával kapcsolatos gondjait. Őszíntén remélem, hogy az ígéretesen induló próbálkozásból sikeres produkció lesz. Engem mindenesetre arra tüzelt fel, hogy elkészítsem a tangó MedveCukor változatát. Ez lett belőle:
Mazochista tangó
Tom Lehrer / MedveCukor
Úgy fáj, ha nem harapod ajkam,
Vagy ha ostorod nem csattan rajtam,
Nincs semmi gondom, ha hurkás a combom,
Míg táncoljuk a mazochista tangót.
Szerelmünk nem parázslik, de lángol,
Ha tagjaimra széttagolva vágyol,
Szememben nem látsz mást, csak a véraláfutást,
Míg táncoljuk a mazochista tangót.
Parancsra vár – va ím, előtted áll – ok, szívem számban már...izé..., ...a torkomban dobog.
Csak egyre sír, és üt-ver, ahogy bír, itt csak az az ír, ha rajtam átrobogsz
(...a szöges bakancsodban...).
Szíved kemény, mint a kredenc mahagónija,
Épp ettől dúl bennem az agónia,
Lelkem csupa láng, a testem görcsben ráng,
Míg táncoljuk a mazochista tangót.
Orrom hegyét egy buzgó kasztanyét lecsípte rég, még most is fáj.
A rózsaszál a szádban oly jól áll, az ínyem már a tüskéire vár.
Szemedben delejes a töltés,
A múltkor is kellett vagy húsz öltés,
Bevarrni a sebet, hova sugara esett,
Míg táncoltuk a mazochista tangót.
Velőmbe vájsz, a zsigeremben fájsz, és újra eltalálsz a legkényesebb ponton.
A bájital a gyomromba nyilall, bősz viadal dúl minden fronton.
Cigarettád parazsa hát éledjen,
Írd vele a bőrömbe egy névjegyen,
hogy "a szerelmem örök, és mindent összetörök",
Míg táncoljuk a mazochista tangót.
Tom Lehrer / MedveCukor
Úgy fáj, ha nem harapod ajkam,
Vagy ha ostorod nem csattan rajtam,
Nincs semmi gondom, ha hurkás a combom,
Míg táncoljuk a mazochista tangót.
Szerelmünk nem parázslik, de lángol,
Ha tagjaimra széttagolva vágyol,
Szememben nem látsz mást, csak a véraláfutást,
Míg táncoljuk a mazochista tangót.
Parancsra vár – va ím, előtted áll – ok, szívem számban már...izé..., ...a torkomban dobog.
Csak egyre sír, és üt-ver, ahogy bír, itt csak az az ír, ha rajtam átrobogsz
(...a szöges bakancsodban...).
Szíved kemény, mint a kredenc mahagónija,
Épp ettől dúl bennem az agónia,
Lelkem csupa láng, a testem görcsben ráng,
Míg táncoljuk a mazochista tangót.
Orrom hegyét egy buzgó kasztanyét lecsípte rég, még most is fáj.
A rózsaszál a szádban oly jól áll, az ínyem már a tüskéire vár.
Szemedben delejes a töltés,
A múltkor is kellett vagy húsz öltés,
Bevarrni a sebet, hova sugara esett,
Míg táncoltuk a mazochista tangót.
Velőmbe vájsz, a zsigeremben fájsz, és újra eltalálsz a legkényesebb ponton.
A bájital a gyomromba nyilall, bősz viadal dúl minden fronton.
Cigarettád parazsa hát éledjen,
Írd vele a bőrömbe egy névjegyen,
hogy "a szerelmem örök, és mindent összetörök",
Míg táncoljuk a mazochista tangót.